Hogy kerültél kapcsolatba az autóversenyzéssel?

Hol is kezdjem? 12 éves lehettem, mikor Győrben rendezték a Volán Rally aktuális futamát, erre vitt el édesapám, ott láttam először Ferjánczot és többi legendás pilótát száguldani, utána rá 1-2 évre már a baráti körrel mentünk ki nézőként pinnyédi gyorsra, illetve a legendás Farkasgyepűre a pálya szélén végigizgulni az eseményeket. Mikor elvégeztem az autószerelő szakmunkás iskolát a győri közmű építő vállalatnál kezdtem dolgozni. 1982-ben ott ismerkedtem meg Stummer Dezsővel, aki már akkor versenyzett a másodosztályba Trabanttal. Hozzá jártam ki az autót a versenyekre felkészíteni, szerelni a futamokon. Innen ered a fertőzöttségem a rallye iránt.

Honnan jött az elhatározás, hogy Te is kipróbáld magad a volánnál, illetve miként láttál neki ezen terv megvalósításának?

Én is egyre inkább szerettem volna versenyezni, és amikor Dezső abbahagyta a versenyzést 1984-ben akkor vettem meg tőle versenyautóját, a piros Trabantot. 1985-ben, amolyan próbaversenyként a győri KTMF szlalom versenyen indultam, majd nekivágtam a Túra bajnokságnak, ahol egészen 1987-ig mentünk az akkori Épfu SE szakosztály színeiben és Bognár Gábor szakosztály vezető közreműködésével, illetve saját finanszírozásból. Emlékezetesek az ekkori székesfehérvári, szombathelyi, nagykanizsai futamok, ahol a rengeteg élmény és barátság mellett sok tapasztalattal is gazdagodtunk. 1987 végén jött az elhatározás, hogy próbáljuk ki magunkat a másodosztályba. Ezt az akkori győri Rekard gépgyár finanszírozásával tudtuk összehozni. Itt mentünk a következő három évben, a népes mezőnyben a pont szerző helyeken is végeztünk. 1990-ben Ladára cseréltük a Trabit, azonban sajna a technika ördöge megtréfált bennünket. A szezon végén szerettünk volna autót váltani, azonban a szpronzori ígéretekből nem lett semmi, így nem indultunk. A következő években mint szervizes jártam 1-2 ismerősnek segíteni Rallye2-be a futamokra, majd 1993-ban megnősültem és kicsit eltávolodtam az autósport világától, csak nézőként voltam jelen a pálya szélén egy-egy versenyen.

Milyen volt a hangulat a régi versenyeken? A régi barátságok mennyire maradtak fent?

A hangulat az kiváló volt A futamokon is szinte minden kanyarban rengeteg néző volt, ami megadta a feelinget, növelte az adrenalint. A régi haverok közül sokan szét szóródtunk, ki erre ki arra. Valakivel ma is ápoljuk a barátságot, sajnos többekkel teljesen megszűnt a kapcsolat.

A Trabant, mint autó mennyire volt jó választás és mennyire bizonyult versenyképesnek a mezőnyben?

Mivel ekkoriban a családi autónk is Trabant volt, ezért én nagyon megszerettem, ezzel a típussal szerettem volna elkezdeni a versenyzést. További előnye volt, hogy könnyen elérhető, volt hozzá megfelelő mennyiségű alkatrész. A kategóriánkban akkoriban kb. 32-en voltunk. Általában az első harmadban végeztünk, illetve volt mikor pontszerző helyen értünk célba. Az autó versenyképességéről: saját magunk építettük, készítettük fel a versenyekre. Bár már akkor sem volt csúcstechnika, szinte hiba nélkül mindig végig mentünk. Az akkori kategória középkategóriába sorolnám, annyit tudtuk fejleszteni, amit a pénztárcánk elbírt. Voltak sokkal erősebb autók is a mezőnyben, ennek ellenére sikerült megszorongatnunk őket.

Miután abba hagytad a versenyzést mennyire hiányzott ez az életérzés, közösség?

A szívem mindig húzott a versenyek felé, ahova még sajnos nézőként se  jutottam el éveken keresztül, így nagyon eltávolodtam az  autósportok világától. A versenyzés tekintetében akkoriban sosem gondoltam volna, hogy valaha még visszatérek.

Mikor gondoltad meg magad a visszatéréssel kapcsolatban?

2013-ban eljutottam 1-2 szlalomversenyre Győrbe és Bakonyszentlászlóra nézőként, melyek hangulata, pályái nagyon megtetszettek. Ekkor elhatároztam, hogy ha a rallye versenyzést nem is, de a költségkímélőbb, elérhetőbb szlalomversenyzést kipróbálom. Ezt követően elkezdtem autóra vadászni, és sikerült fellelnem egy jó állapotú utcai Trabantot, melyet megvásároltam, és elkezdtük átalakítani versenyautóvá.

Visszatérésed óta milyen eredményeket értél el? Melyik verseny volt számodra a legemlékezetesebb?

2014-ben egy győri futamon indultam először, itt sajnos a technika megtréfált. Bakonyszentlászló kupában kategória 4. helyen fejeztem be a futamot. 2015-ben és 2016-ban ugyancsak a bakonyi sorozatban kategória második lettem, majd 2017-ben sikerült bezsebelnem T/1 kategória bajnoki címét szoros küzdelemben. 2018-ban a Bakony Szlalom kategória 3. helyét sikerült megszereznem, és ugyanezen évben belekóstoltam a Rábaringen szervezett Mini Sprintek világába is, ahol év végi második helynek örülhettem a kategóriában. Tavaly a bakonyi sorozatban 3. helyen végeztem, a Mini Sprintben pedig kategória győzelemnek örülhettem. 2019-ben  a rábaringi rally sprint bajnokságban navigátorként is kipróbáltam magam, és az RS1 kategória bajnok lettem Stummer Dezső barátom oldalán. A legemlékezetesebb verseny a 2019-es Rábaringes Metabond bajnokság utolsó futamának utolsó kilométerei voltak, mikoris megszereztem mind sofőrként, mind navigátorként a bajnoki címet.

Mennyire más a szlalomversenyek világa, mint a régi rally 2-es derbyké? Mennyire igényel másfajta vezetést a szlalom, mint a rally?

Amiben az akkori Rallye2 és mostani szlalom versenyek világa nagyban hasonlít az a hangulat és a rengeteg szurkoló. Látványban akkoriban sem volt hiány. Ami különbség a rallyeban azért jóval nagyobb tempó, mint szlalomban, nagyobb koncentráció szükséges, egy apróbb hibának is súlyosabb következményei lehetnek. A szlalomban is nagy odafigyelés szükséges, és ott nincs navigátor, hogy segítsen.

Melyik pálya tetszett neked a legjobban amin eddig mentél?

A Rábaring a dombról lefelé irányban nagyon élvezetes, Bakonyszentlászló amikor több a balos visszafordító mint a  jobbos ,mivel a  jobbos kicsit veszélyes számomra, akkor szokott 2 kerékre állni a Trabant 😊.A régi rally versenyek közül a veszprémi murvás lőtéri pályák, a Bajna- Bajót nyomvonal illetve Tényő-Ravazd szakaszok nyerték el  legjobban a tetszésemet.

A szűkebb környezeted (család, barátok, munkahely, község lakói, ahol élsz) hogy viszonyul a hobbydhoz?

A családom tagjai nem nagyon rajonganak az autóportért, de támogatják a hóbortom, és hazahozott kupáknak ők is örülnek. A munkahelyi kollégák közül is többen gratulálnak, illetve figyelemmel követik versenyzésem, de akitől az ember elvárná azok nem foglalkoznak vele, a falu lakosságának azon része, akik interneten követik az eseményeket korosztálytól függetlenül támogatnak, bíztatnak, ami igazán jól esik.

Van olyan versenyautó amit szívesen kipróbálnál?

Első kerekesek közül szinte bármelyik versenyautót kipróbálnám, hátsó kerekesek közül pedig csak LADA VFTS-t, illetve nagy álmok Hevesi Pisti mellé beülni a Mitsubishibe egy karikára. A realitások talaján maradva az összkerekes csúcstechnika csak örök álom marad.

Jelenlegi versenyautódról mit lehet elárulni? Tervezel rajta fejlesztéseket?

A jelenlegi autóm egy Trabant 601, egy A csoportos 3 felömlős, 35 LE teljesítményű motorral szerelve, ami 3 éve tökéletesen működik. Az idei évre jelenleg is egy másik, erősebb motor fejlesztése van folyamatban, mely még pár esztergályos munkát igényel, kb. 80 %-os készültségi fokban van. Hogy milyen lesz, az majd a tesztek folyamán kiderül.

Idén milyen versenyeken tervezed a részvételt?

Ha minden feltétel adott lesz, akkor a Bakony Szlalom sorozatban teljes szezont szeretnék futni, valamint a Rábaringes Mini Sprint bajnokságon is szeretnék indulni legalább pár futamon.

Kik támogatják, illetve segítik a versenyzésed?

Elsősorban Fenesi József barátomnak (Fenesi Autóüveg) szeretném megköszönni a támogatását, aki nélkül a tavalyi versenyzésem és elért eredményeim nem valósultak volna meg. A Master Design reklámstúdió, aki a dekorációhoz kellő matricákat legyártotta, László Pneuservis (Szlovákia),aki gumit és szerelést biztosított a tavalyi évadra. A bársonyosi Szabó Pincészet az elért eredményekért egy-egy jó borral megjutalmazott. Köszönöm a családnak kitartást, támogatást, hogy elviselik szenvedélyem, valamint a fotósoknak és videósoknak: DuEn, Politzer András, Keresztes László, Szíjjártó Imre, Tóth Péter, Szíjj Csenge, Nora Picture, Pék Lajos ,,Róka’’, Diószegi János és csapata, Várkonyi Éva ( Vicu photo) illetve Horváth András ( Bandee Foto ) és mindenkinek, akiket véletlenül kihagytam. Köszönöm azoknak, akik segítenek az autó szállításában, és persze a lelkes szurkolóknak a bíztatást, sokat jelent!

Köszönjük a válaszokat, reméljük még sokáig láthatjuk a sárga Trabit versenytempóban!

A cikkhez felhasznált régi képekért köszönet Anda Irénnek!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés