Apa és lánya az autósportok világában, bemutatkozik a Jantó család
Bandee 2019.05.09. 19:33
Jantó Attilát és Dorinát kérdeztem a versenyéveikről és a Rábaringes élményeiről
Az apa-fia felállás elég gyakori az autósportok világában, hisz tudjuk, hogy ezek szeretete sok esetben apáról fiúra szálló, generációkat áthidaló kór, mely ragályos. Az apa-lánya felállás viszont más tészta, pláne az, hogy a szebbik nem képviselője a volán mögött is megmérettesse tudását igazi kuriózum. Nos, ez alól a tézis alól is van kivétel, ahogy az a következőkben is kiderül:
A balatonfüredi Jantó Attilát, és lányát, Dorinát úgy vélem nem kell honlapunk olvasóinak külön bemutatni, hisz ha máshonnan nem is, a versenyek élménybeszámolóinál, a dobogósok listáján már gyakran találkozhattatok a Jantó névvel. Az ügyeskezű családtagok már több éve aktív részesei a dunántúli autóversenyekben, a szlalomsportban több bajnoki cím és futamgyőzelem fűződik Attila, Dorina, és az ifjabb Attila nevéhez is. A „bójakerülgetős” szakágban szerzett rengeteg serleget követően a tavalyi évben jött az elhatározás: kipróbálják magukat és a villámgyors Fiat Punto-t a rallyeversenyek világában is. Voksukat a Máté&Böri Racing Team sorozata, a Metabond kupa mellett tették le, és azóta is állandó részesei az écsi versenyeknek.
Első ízben a családfőt, Jantó Attilát kérdeztem a kezdetekről, és a Rábaringhez fűződő viszonyáról:
Hogy került a Jantó család az autósportok vérkeringésébe? Valamint hogy esett a választásotok versenygépként a Fiat Puntora?
Édesapám mellett, műhelyben nőttem fel, ezért az autók mindig közel álltak hozzám. Középiskolás koromban részt vettem néhány szlalom versenyen, majd egy éven át magam is rendeztem Balatonfüreden. Mivel azt észre lehet venni, hogy aki jár ilyen helyekre az jobban reagál a hétköznapi forgalomban is a váratlan helyzetekre és szerettem volna, ha a gyermekeim jobban megtanulnak vezetni, mint aki csak a tanuló kocsiban gyakorol, ezért kezdtük el velük is a versenyzést. Első évben Dorina talán 15éves lehetett, közölte, hogy versenyezni szeretne. Akkor vettem egy quadot havat tolni, azzal vett részt kb. 4 versenyen. A fordulóknál rendszeresen két kerékre állt, a frászt hozta ránk. Ekkor kezdtem autót keresni. Lényeges volt, hogy egy kicsi lány is tudja vezetni, legyen benne erő széria kivitelben is, és megfizethető legyen. Így esett a választás egy Punto HGT-re, elektromos szervóval, 130lóerővel, változó szelepvezérléssel. Ami annak fényébe, hogy a mai napig ugyanazt a széria motort használjuk és volt év amikor 25 versenyen, illetve játszós napon mentünk vele hárman, nem volt rossz választás.
A családon belül mennyire nagy a ,,rivalizálás" a versenyeken?
Szerintem jelenleg nincs különösebb rivalizálás. Dorina mondja néha, hogy mindig megvan közöttünk egy bizonyos távolság, amit szeretne csökkenteni. Idővel biztosan fog is. A fiam két év versenyzés után, úgy hogy még nem volt jogosítványa, jobb lett nálam körönként 1 másodperccel. Vele akkoriban szoktunk egymást húzni, amíg meg nem unta az első hajtást és átült egy Ladába, jelenleg pedig készül a játszós BMW.
Mennyire más a rally világa, mint a szlalom versenyeké?
A rally talán egy következő lépcsőfok. Ebben is Dorina kezdeményezett, először Békési Lajos barátunk mellé ült be navigálni, majd arra bíztatott, hogy csövezzük be a Punto-t és menjünk el a Rábaring edzésnapjára. A nagyobb tempót és a hosszabb pályát persze azonnal megszereti az ember. Viszont arra is rá kellett jönni, hogy az autót jobban igénybe veszi. Jobban fogy a gumi, szakadnak a tőcsavarok, jobb hűtés kell, az olajnyomásból vissza kellett venni mert kinyomta a tömítéseket. A szlalom miatt csináltattam egy egyedi rövid váltót, ami az autónk legkomolyabb alkatrésze, ez most sajnos néha hátrányos, mivel a hosszú egyenesekben sokat megyünk leszabályzáson. Szerencsére a Rábaringen az is megoldható, hogy ketten vezetünk egy autót, máshol ez nem működne.
Az écsi pályát mennyire szereted? Milyen emlékeid vannak a Rábaringes futamokról?
A pálya változatos, mindig tartogat meglepetéseket, vannak helyek, amiket meg kell tisztelni. A kanyargós felső rész sajnos eléggé gumigyilkos, de összességében jókat lehet autózni. Az első versenyünkre az esélytelenek nyugalmával érkeztünk, fogalmam sem volt hová tegyem magunkat a sorban. A verseny során azt vettük észre, hogy körről-körre fogy a mezőny, a nap végére kategória első és abszolút 5 körül végeztünk. A második versenyen már nem volt sok kieső, itt derült ki, hogy erőből tudunk egy kategória második és abszolút ötödik helyet, aminek már őszintén örültem. Év végén sikerült megnyernünk a kategóriát, Dorina pedig csak azért maradt le a dobogóról mert Ő a végén teljes sötétségben vezette le az utolsó körét, a kategória társai pedig még napfénynél.
A hétvégi futamra hogy áll a felkészülés? Eredmények tekintetében mi a célkitűzésed?
Az autót Bakonyszentlászló óta ma vettük le a trélerről, holnap átnézzük, vasárnapig kartervédőt kell rá varázsolnom, mert csiripelték a madarak, hogy most kelleni fog. (egy olajteknőt tavaly a medencénél már szétcsaptunk, szerencsére végig mentünk, utolsó kör volt, amikor leállítottuk elfolyt az összes olaj, a motornak nem lett baja) Idén nem szeretnék pórul járni. Eredmények tekintetében kategória második hely lehet most a reális.
Végül de nem utolsó sorban kik segítik a versenyzésetek?
Nálunk első sorban magunk készítjük fel az autót, ebben részt vesz Dorina és Attila is. A műhelyben két kollégánk Mayer Máté és Fejes Kristóf is segít, illetve elektronikai és programozási kérdésekben az öcsém Jantó Gergely az illetékes. A versenyen Németh Dávid, Papp Krisztián segít még a szervizelésnél és természetesen a Békési Lajos - Horváth András párossal is segítjük egymást szükség esetén. Békési Lajos kollégánk volt, aki az elején rábeszélt minket a Rábaringre.
A büszke édesapát követően ügyeskezű lányát, Dorinát is megkérdeztem az előbbiekről:
Hogy kerültél kapcsolatba az autósportok világával?
Természetesen apán keresztül, egy műhelyben nőttem fel, ahol mai napig is szeretek besegíteni amiben tudok. Sok versenyre mentünk el nézőként, de a versenyzés mindig is egy álom volt számomra, amit sikerült valóra váltani és innen is köszönöm a családomnak.
Szinte a kezdetek óta egymás ellen mentek apukáddal és korábban a testvéreddel. Mennyire nagy családon belül a „rivalizálás”?
Egyáltalán nincsenek ebből viták, esetleg akkor, ha apa navigál és valami nem úgy történik ahogy szeretné .
A szlalom szakággal összehasonlítva mennyire más a rallye sprintversenyek világa?
Kevésbé kiszámítható, illetve sokkal több technikai probléma merül fel és több a bevállalnivaló.
A Rábaring, mint pálya mennyire tetszik? Milyen emlékeid vannak az écsi aszfaltcsíkról?
Nagyon élvezetes pálya, mindig hoz valami újat. Vannak rossz emlékeim is sajnos, de úgy tűnik nekem is 9 életem van, mint a macskáknak.
Hogy áll a felkészülés a hétvégi futamra? Előzetesen mi a célkitűzés eredmények tekintetében?
Igazából ma szedtük le az autót a trailer-ről az utolsó verseny óta, de szerencsére nem sok a tennivaló. Próbálunk felkészülni a murvás szakaszra. Cél a dobogó, de ha sikerül teljesíteni a 6 gyorsaságit én már azzal is beérem.
Végül, de nem utolsó sorban kik segítik a versenyzésed?
A családom, a barátom illetve köszönöm Békési Lajosnak és Papp Krisztiánnak a szervízparki segítséget.
|